Bordás József

Bordás József dobművész, zenetanár.

Biográfia

 

Bordás József dobművész, zenetanár.

2003. Zenetanári diplomáját megszerzi, és azóta a magyar zenei élet kiemelkedő szereplője.
2003-2005. Budapesti Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium zeneiskolájának
jazz-dob tanszakának megalapító tanára.
2005. Létrehozza magán dobiskoláját a Bordás Dobiskolát, melynek filozófiája: nem dobosokat, hanem zenészeket képzünk.
2006 óta: A Dobos Magazin szakmai folyóirat szakírója, 24 publikáció, 3 tanulmány írója.
2010. A Dob Mánia Tábor megalapítója.
Azóta a tábor művészeti vezetője.
A 2010 óta nagy sikerrel működő nemzetközi dobos és ütőhangszeres tábor hazánkban és Kelet-Közép-Európában egyedülállóan képviseli az ütőhangszeres kultúrát. Szakmai előadások, workshopok színtere, Magyarország elismert muzsikusait felsorakoztató tanárikarral, vendégművészekkel.
2013. A Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja.  

2013. A Házhoz megy a Zenede zenetörténeti  előadássorozat művészeti vezetője

Aktív zenészként számos produkció részese. A jazz, latin-amerikai, blues zenei színpadokon kívül a világzene, és a popzenei színpadokon is gyakori vendég.

Művészeti intézmények felkérésére szakmai előadásokat, workshopokat, közös örömzenei koncerteket tart hazánkban és a határon túli magyarlakta településeken.

Balogh Roland, a 2009. évi montreux-i jazzgitár verseny győztesének zenekarában, a Finucci Bros Quartettben fúziós jazzt játszik, ahol Matthew Garrisonnal, a világhírű basszusgitár virtuózzal közös lemezbemutató koncertet tartottak a Művészetek Palotájában.

Számos lemezen, DVD-n m?ködik közre, a Ritmusdepó ütőhangszeres website hivatalos online tanára.

Több hangszercég nemzetközi endorsere.
Az Artbeat dobverőgyártó cég 2011-ben egyedileg kifejlesztett, mahagóni csúszásmentes pácbevonatú szignaturált modellt készített a zenésznek. Az Agean cintányérok, és a Microsonic egyéni fülmonitorok nemzetközi endorsere.

 

  

          

  

 

 

                                                     Dobos Magazin címlap interjú 2010. 

BORDÁS JÓZSEF, AZ ELőADÓMŰVÉSZ ÉS ZENETANÁR
(DE MINDENEKEL?TT CSALÁDAPA)

 

A dobiskolájában találkozunk, amelynek ajtaja egyenesen a Budai Vár egyik utcájáról nyílik. Az ül?garnitúrával berendezett el?térben le lehet ülni, itt várakozhatnak a tanítványok, a bels?, hangszigetelt helyiség pedig maga a doboktatás színtere két dobszereléssel, ahogy kell. A falon a fényképr?l Jávori Vilmos és Bordás József néznek le együtt: mester és tanítvány.

 

Úgy tudom, hogy Jávori Vili bácsi meghatározó volt az életedben, és a mai napig h?ségesen ápolod az emlékét. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?

Jóval korábbról kell kezdenem, mert annyira egymásból következnek a dolgok, és minden mindennel összefügg. Apám zenészcsaládból való, ? tánczenész dobos, nagyapám azonban még prímás volt, és a többi felmen?im is mind zenészek. Engem kezdett?l fogva er?sen tiltottak a zenélést?l, mert apám úgy gondolta, hogy ez a fajta megélhetés igen bizonytalan, és nekem valami biztosabbat szánt. Csakhogy ? zenészként állandóan figyelte a rádió és a tévé zenei m?sorait, és jobbnál jobb, igényes zenéket hallgatott (jazzközeli és fekete zenéket például), és én is néztem, illetve hallgattam ezeket vele. Az akkori tévém?sorokban Jávori Vili bácsi sokat szerepelt, és számomra ? már akkor valamiféle viszonyítási alap lett. Hamar megfert?z?dtem. Egyszóval hét végén, amikor a szüleim elmentek együtt a piacra, én lekaptam apám zöld gyöngyház Amati dobját a szekrény tetejér?l, összeszereltem, és gyakoroltam, amíg haza nem jöttek. A szomszéd meg beárult, hogy „Már megint dobolt a gyerek…”. Tízéves voltam, amikor a születésnapomra megkaptam Louis Armstrong életrajzát, és onnantól kezdve végleg a jazz bolondja lettem. Úgy 13-14 éves lehettem, amikor a zeneiskolában trombita szakra kerestek embereket, és – máig sem értem, hogy miért – a szüleim azt mondták, hogy ez rendben van, és beírattak oda. Csakhogy az els? alkalomkor a nagy kontyú zenetanár néni rám nézett, és eldöntötte, hogy ez a kis köpcös pont jó lesz vadászkürtösnek, és ekkortól számomra egy év kiábrándító küzdelem kezd?dött, mert semmi közöm nem volt a vadászkürthöz, ami, ugye, nem egy tipikus jazzhangszer… Egyébként szakácsnak tanultam, és amikor végeztem, az unokabátyámmal közösen nyitottunk éttermet, pont szemben a miskolci konzival. Az akkor ott tanulók (például Pusztai Csabi, Zana Zoli és mások) odajártak hozzánk sült krumplit enni az órák között, és én lassacskán összebarátkoztam velük. Akkoriban Szend?fi Péter és Dave Weckl ?rületben éltem, és ha csak lehetett, belopóztam Szend?fi Péter kurzusaira a konziba. Zana Zoli döbbentett arra rá, hogy autodidakta módon, rendszeres képzés nélkül nem megyek semmire, döntenem kell tehát, hogy mit akarok. Ekkor költöztem fel Pestre 18 évesen. Kés?bb a Sportminisztérium szállodájának konyhaigazgatója lettem, és tizenöt ember dolgozott a kezem alatt. Egy rendezvényre készülve épp a lecsót kavargattam, a rádióból pedig jazz szólt, nekem meg majd’ leszakadt a szívem! Választanom kellett: szakács maradjak, vagy legyek zenész?

Ekkor mentél el?ször dobtanárhoz?

Igen, el?ször a Postásban tanultam három évet Berdisz Tominál, és itt ismertem meg Cumót, meg Horváth Plutó Józsefet, akivel idestova tíz éve szilárd ritmusszekciót alkotunk. Utána ismét csak Zana Zoli szólt nekem, hogy menjek el az OSZK-ba tanulni, ahol már Jávori Vili bácsi lett a tanárom. Innen nagy küzdés árán bekerültem az akkoriban induló K?bányai Zenei Stúdióba, és ott végeztem el a három plusz egy évet Vili bácsinál.

Miért volt rád nagy hatással?

A személyisége, az aurája miatt. Olyan volt nekem, mintha a második apám lenne, és az az érdekes, hogy minden tanítványa ezt érezte. ? azt vallotta: minden tanítványhoz, minden emberhez más és más kulcs való, és ha azt sikerül megtalálnia, akkor nyílik meg a fejl?dés útja. A hozzám való kulcsot megtalálta, és én onnantól kezdve, hogy elkezdett tanítani, mindent úgy csináltam, ahogy ? mondott, és napi hat-nyolc órát gyakoroltam – ami a többi Jávori-növendékre is jellemz? volt. Abban az id?ben egy albérletben laktam másik három tanítványával: Oláh Gabival, Kéki Gerg?vel, és Dési Tamással, és a napjaink nagy részében, ha otthon voltunk, a gumilapot ütöttük, míg ki nem esett a kezünkb?l a ver?. Már játszottam is akkor, mert Vili bácsi beajánlott Esze Jen? zenekarába dobolni, és tanítani is kezdtem: amikor Vili bácsi Svájcba ment (akkoriban elég gyakran), én helyettesítettem az órákon. A k?bányai iskolában nagyon sokat tanultam, és nemcsak Vili bácsitól, hanem Fogarasi Jánostól, meg Stark Tibi bácsitól, a zeneelmélet „professzor úr”-tól, illetve Babos Gyulától, aki zenei hozzáállásával sokat alakított rajtam. Mostani partnereim (Nagy Laci, Nagy Lajos, Balogh Zoli és Balogh Roland) megtalálásában is ? segített. Babos Gyula azt mondta: a zenélést úgy kell elképzelni, hogy ott vagyunk négyen-öten a színpadon, ahol egymásba kapaszkodva egyszer csak felszállunk – és ez olyan, mintha lélekben szeretkeznénk. Ha ezt együtt sikerül elérni, akkor mindegy, hogy hol muzsikálunk, egy sportarénában vagy akár egy kaszinóban, az emberek még a rulett-asztal mell?l is fel fognak figyelni a zenére, és tapsolni fognak.

Említetted mostani partnereidet. Milyen formációkban játszotok?

A jazz, pop, soul, funk és R&B határmezsgyéjét feszegetem. Az iskola els? három évében a jazz játszotta a f?szerepet az életemben. Nagy Lacival és Horváth Plutó Józseffel trióztunk évekig, akkor amolyan hátrazselézett hajú figura voltam. Laci nyitott a popzene felé, és én sodródtam vele együtt. Havas Lajos Chico zenekarának dobosa lettem, és Gáspár Laci els? lemezbemutató turnéjának elején is részt vettem, illetve Emiliónál is helyettesítettem. A swing egy id?re háttérbe szorult. Jól jött a váltás, mert szükségem volt a környezetváltozásra, hogy kinyílhassak a füstös jazzklubok után valami másra. A popzene csillogása magával ragadott, a napilapok, klippek, fotók rólunk szóltak, és én elhittem magamról, hogy vagyok valaki. De rövid id?n belül ennek épp az ellentéte igazolódott be: hogy sehol sem vagyok, mert az egész csak látszat és színház. Rájöttem, hogy az igazi értéket és m?vészetet nem ez jelenti számomra. Ez a kinyílás és tapasztalatszerzés nagyon jó volt arra, hogy elinduljon a karrierem a nagyszínpados bulikon, és a turnék során sportcsarnokokban, hatalmas szabadtéri rendezvényeken több ezer ember el?tt játsszam. Ami viszont igazinak bizonyult, és máig tartó hatása van, hogy a fent említett emberekkel (Chicoval, Nagy Lacival, Horváth Plutó Józsival) létrehoztuk a Chico Unplugged Jazz zenei formációt, és ezzel behoztunk egy új vonulatot és divatot. A Dob utca sarkán, a Kulacs étterem Vera Jazz Caféjában rendszeresen adtunk telt házas (utcán sorakozós) koncerteket. Kialakult egy törzsközönségünk, akik lejártak minket hallgatni. Hogy mi volt a titka? A popzene vidámságát, pozitív gondolkodását ötvöztük a jazz zene harmóniavilágával, dallamíveivel és intimitásával. Ma már van olyan tanítványom, akit akkoriban az anyukája hordott a bulijainkra, most pedig az egyik legreménytelibb növendékem. Mostanában több zenekar is van, ahol egyik-másik els? zenészpartneremmel együtt játszom, de Plutóval rendszeresen: Jáger Bandi barátom zenekaraiban például. Bandi a latin és a jazz zongorázás egyik kiemelked? hazai figurája, és egyben remek zeneszerz?. Öt éve játszom vele, és Plutónak köszönhet? a találkozásunk. Zenei formációink a Jáger Soul, a latin jazzt játszó Salsa Cubano és az eredeti jiddis dalokat új köntösben el?adó Jazzreál. Szívem egyik csücske a Pluto Fusion Collection, amiben Plutó saját jazzrock dalait játsszuk, illetve másik csücske a Balogh ikrek Finucci Band nev? zenekara. Utóbbi produkcióval részt vettünk a Jazz Szövetség által meghirdetett jazzcombo versenyen, és az Ikerhatás cím? dallal : Horváth Plutó József lett a legjobb szólista, illetve mi lettünk a második legjobb zenekar. Balogh Roland és fivére, Zoltán a 2009 -es Montreux-i jazzfesztivál versenyének résztvev?i voltak. Roland megnyerte a gitárversenyt. Igazán örülök sikerüknek, hisz munkásságukat az iskola óta követem, és azóta van szerencsém együtt játszani velük. Benda Gábor zongoristával is van egy közös produkciónk: ? kitalált egy olyan világot, amit nehezen tudok besorolni, mert ? a klasszikus zenéb?l jött, és ezt ötvözi a jazz-zel, és még egy Apple számítógép segítségével földönkívüli hangokat-effekteket is rendel hozzájuk. Játszom ezen kívül három éve a Patricio Baeza Salsa Bandben is, ami egy salsa romantico stílusban játszó zenekar. Itt Szendi Gábor a f?guru, de ? fél évet van csak itthon, fél évet pedig egy hajón tölt, ezért betanította nekem a m?sort, és megtanulhattam t?le, hogy hogyan szólaltassam meg a dobszerelésen a zenekarban eredetileg szerepl? nem kevés üt?hangszert. Néha, amikor teljes létszámban tudunk fellépni, akkor ott vagyok én a dobszereléssel, ott van Szendi Gábor timbalesen és ott van még Perger Guszti is kongán – és akkor a legjobb! Kisebb-nagyobb szünetekkel, de már 2003 óta játszom Rácz Kati m?vészn?vel. ? egy igazi díva, egy nagy egyéniség, amilyenb?l ma nem sok van! A legújabb projektem az Oláh Gáborral közösen létrehozott dobshow illetve hip-hop táncosokkal kiegészül? performance. A gospel R&B zenei alapokra doboló és táncoló formáció hamarosan debütál.

Az állandó zenekarok mellett vannak-e session munkáid is?

Eddig a legnagyobb szabású produkció, amiben részt vettem, a Váradi Roma Café három koncertje volt 2007-ben és 2008-ban. Az els? a MÜPÁ-ban zajlott, a második a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, és a harmadik 2008 tavaszán a Budapest Sportarénában. Mindegyik koncertet sok-sok próba el?zte meg, mert több mint harminc dal szólalt meg tizenhat tagú zenekarral, fúvósokkal, vokalistákkal, vendégm?vészekkel és harminc táncossal kiegészülve a színpadon. Kihívásnak éreztem a feladatot, mert zenéjük nagyon érdekes, és a lemezre feljátszott dobgépek groove-jait kellett újragondolni, azokat nagy színpadon, nagy plénum el?tt el?adni. Régi álmom volt, hogy a Budapest Sportarénában felléphessek, és ez 2008-ban így megvalósult. Igazán felemel? érzés, akárhányszor elmegyek az épület el?tt.

Mi a fontosabb neked: a zenélés vagy a tanítás?

Én zenész vagyok, aki tanít, és mindkett? ugyanolyan fontos. Muzsikálás nélkül szerintem nem lehet hitelesen tanítani, mert azt semmi nem pótolja, ha a bulin a növendék ott ül az els? sorban, és felcsillanó szemmel veszi észre: „De hiszen pont ezt tanultam az el?z? órán!”. Ha nagyon meg kellene fogalmaznom, azt mondanám, hogy Bordás József el?adóm?vész és zenetanár, de mindenekel?tt családapa… mert a feleségemre és a két gyermekemre nagyon büszke vagyok! Nekem a béke szigete a családom, és amióta együtt vagyok a feleségemmel, nagyon sok minden a helyére került bennem. ? lelki békét, hátteret adott nekem, és mindent megbeszélek vele, ? a kontrollom. Úgy hívom viccesen: a menedzserem.

Beszélj egy kicsit arról, hogy hogyan tanítasz!

Azt szoktam mondani a növendékeknek, hogy nem én tanítom ?ket, hanem Vili bácsi tanítja ?ket, csak rajtam keresztül. És ez nem csak duma, mert az ? módszerével tanítok, az ? kottáiból…még olyan könyvem is van, amin rajta van a keze írása! Fontosnak tartom megtanítani: mi az, egy zenekarban zenésznek lenni; hogy kívülr?l halljam az egész zenekart és benne saját magamat. A lényeg ez, a kézrendek meg a technika csak eszköz . Három napot tanítok, ennél nem vállalok többet, mert az már favágás volna, és azt nem akarom. Ha valaki nem készül, és nem gyakorol egymás után két órára, akkor nem kell jönnie tovább, elbúcsúzunk. Ezt a kardot ott tartom minden növendék feje fölött, hiszen az ? érdeke, hogy ha már befizette azt a tandíjat, akkor vegye is hasznát! Általában úgy épül fel egy óra, hogy az elején történik a számonkérés, aztán az új anyag, egy kis technika, majd azok a gyakorlatok, amelyek a hallás és a muzikalitás fejlesztését szolgálják („play along” felvételek, függetlenítési gyakorlatok). Az utolsó tíz perc a kívánságm?sor, amikor kívánság szerint csinálhatunk bármit, amit a növendék kitalál, amire épp szüksége van( stúdióra felkészítés, dalok lejegyzése, stb...). De el?fordul, hogy már amikor a tanítvány belép az ajtón, látom rajta, hogy valami baja van. Akkor bizony van, hogy meg sem fogjuk a ver?t egész órán, mert ha valami gáz van, azt ki kell beszélni – és a következ? órára ugyanez a tanítvány megtáltosodva fog jönni, új er?kkel telve! (Hát ez a Jávori-féle örökség...!)

Hogyan sikerült ezt az el?kel? helyen lév? dobiskolát létrehoznod?

Ehhez is kicsit korábban kell kezdenem: ott, hogy a k?bányai iskola elvégzése után a Kodály Zoltán Kórusiskolába kerültem dobtanárnak, ahol hamarosan sikerült a dobtanításnak nagy népszer?séget szereznem. Ám ott nem kifejezetten dobszerelésre gondoltak dobtanítás címszó alatt, hanem kisdobra illetve vibrafonra. Az elképzeléseket nem sikerült összehangolnunk, ezért két év után nem maradtam ott tovább, hanem magánúton kezdtem tanítani, részben az ottani tanítványaimat. Eleinte az IBS egyik pincehelyiségében tanítottam, majd a Damjanich utcában egy próbahelyen. Van egy tanítványom, aki saját gyakorlásának színteréül választotta és vásárolta meg ezt az ingatlant, és az én oktatási sémámhoz igazodva rendezte be. Mozart óta nem igazán vannak a m?vészeknek mecénásai, de 2007 óta én elmondhatom magamról, hogy életem legnagyobb karácsonyi ajándékában oktathatom a felnövekv? generációt. Ezúton is szeretném megköszönni neki ezt a csodás lehet?séget.

Mesélj a hangszereidr?l!

A dolog apám zöld Amatijával kezd?dött, de az az ? hangszere volt és maradt. Nekem Dave Weckl-korszakomban egy olyan piros, 1985-ös Tama Royal Star volt az álmom, amilyet Szend?fi Péter használt – és sikerült is egy ugyanolyat vennem, azt használtam 2005-ig. Közben Vili bácsi szerzett nekem fél áron egy Premier jazzdobot is. K?bányán még csak els?éves voltam, amikor Nagy Lajossal és Nagy Lacival részt vettünk az ATEC cég ?szi hangszerbemutatóján, mi mutattuk be a különböz?, szintetizátor formájú új Hammond orgonákat. Odajött a színpadhoz a szegedi Csermák hangszerüzlet képviseletében Vollen Zsolt, és azt mondta, van itt egy Istanbul nev? új cintányérkészlet, és megkért arra, hogy azon csapkodjak, hadd szóljon. Úgy is lett, és rám ezek a kézzel készített, teljesen egyéni hangzású tányérok akkora hatással voltak, hogy (kicsit félve) kezdeményeztem egy együttm?ködésr?l szóló megállapodást. Két hónap csend után felhívott Zsolt, és közölte: Csermák úr látni szeretne, látogassam meg hangszerbirodalmát. Még aznap vonatra ültem, és elmentem Szegedre, Csermák Istvánhoz, beszélgetni… Álmomban sem gondoltam volna, de a dolog vége az lett, hogy miután egy egész napom ráment a cintányérok kiválogatására a szegedi üzlet süketszobájában, aláírtam Csermák István úrral egy ötéves szerz?dést, és megkaptam t?le a tizennégy darabos cintányérkészletet. Megel?legezte nekem a bizalmat, és én igyekeztem ennek megfelelni. Csakhogy a cintányérok mindössze egy hónapig voltak nálam, mert szilveszter el?tt két nappal ellopták ?ket! Se él?, se holt nem voltam, de Csermák István kisegített a bajból, adott gyorsan pár cintányért, olyat, ami épp raktáron volt, és fél évig azokon játszottam. Majd fél év után, amikor az új szállítmány megérkezett, új tizennégy darabos készletet kaptam. Kilenc évig használtam a tányérokat, és azóta Istvánhoz és Zsolthoz is baráti szálak f?znek. Csermák István hozott össze az akkor még Atlantisz Yamaha, most Atlantisz Kft. nev? cég vezet?ivel, Edittel és Izabellel, akikt?l aztán 2004-ben, amikor a Tama Royal Star már kezdett kiesni alólam, igen jutányos áron megkaphattam álmaim hangszerét, egy bordó Yamaha Oak Customöt. Máig megdobban a szívem, amikor a dobiskolába érve kinyitom a dobszoba ajtaját, és meglátom odabent! Kicsit olyan ez, mint amikor este hazaérek, és a már alvó gyerekeimet megnézem…De ezzel még nincs vége, mert a FonTrade-t?l hosszú együttm?ködésünk után megkaptam a kempingdobomat, egy pici, ezüst szín? Premiert, ami kinézésre kicsit a 20-as évek hangszereit idézi, a lábdobnak például nem létez?en kicsi a mélysége, de a hangja, az nagyon nagy! Van egy masszív, Sonor Disajner lábcinállványom, amit a 22. születésnapomra kaptam Vili bácsitól. S?t, van egy filcver?m és egy kolompom is, ami az övé volt. Ezekre az ereklyékre különösen büszke vagyok, és muzsikálás közben kicsit úgy érzem, hogy ott van velem Vili bácsi is.

2011 óta Artbeat dobver?ket használok, amiket Nyúzó Norbertnek köszönhetek. Az els? DobMánia Tábor még Cegléden volt, és az ARTBEAT gyár is ott készíti az egész világ számára dobver?ket. Evidens volt hogy meglátogatjuk a gyárat, és ott barátkoztunk össze a cégvezet?vel. A tábor után két héttel felhívott és rengeteg egyeztetés, ötletelés, kísérletezgetés után kialakítottuk a számomra legmegfelel?bb dobver?t. A signaturált Artbeat modellem a 2011 dobosok farsangján lett bemutatva, és a statisztikát nézve azóta is nagy sikere van. A dobjaim sok kísérletezés után Evans dobb?rökkel szólalnak meg igazán jól. Az Zene-Zóna Kft. 2009-óta támogat Evans termékekkel, és Szabó Rékának a cég igazgatójának köszönhet?en felterjesztettek nemzetközi endorsman-nek. 2012 az EVANS éve! Az a megtiszteltetés ért hogy 2012-ben a D' Addario -EVANS nemzetközi csapatába válogattak nemzetközi endorsman-nek.

Aztán mostanában lett el?ször dupla lábgépem, amin igyekszem szorgalmasan gyakorolni. Úgy gondoltam, hogy teljes a hangszerparkom, de még egy lábkolompot kénytelen voltam bevenni a csapatba. Lehet, hogy soha sincs vége?

Dave Weckl neve már elhangzott, mert ? volt az, akire kezdetben er?sen felnéztél. Hogyan formálódott kés?bb a zenei ízlésed, kik lettek még a kedvencek?

Mellette hamarosan bejött a képbe Jack de Johnette és Elvin Jones, majd megszerettem Steve Gaddet és a Dennis Chambers-féle ízes, robbanékony dobolást. Utána következett a popzenei korszak, amikor a Kool and the Gang meg az Earth Wind and Fire lettek a nagy kedvenceim. Megszerettem még a soul zenét, Whitney Houstont, Stevie Wondert, Michael Jacksont, Beyoncét, a Rootsot, Brian McKnightot. Kés?bb rátaláltam a mostani fiatal feketékre, például az R&B-t doboló Aaron Spearsre, és ezen keresztül jutottam el a gospel zenéhez és a gospel doboláshoz. A soul és az R&B zenék a gospel spirituális zenei hagyományokból építkeznek, csak ezekben a szöveg nem vallási, hanem világi mondanivalójú. A gospelben rendkívül er?s bels? töltés van, és ez az, amit?l azok az emberek akkorát tudnak muzsikálni, énekelni…Nem egyszer el?fordul, hogy ett?l a zenét?l egészen a könnyekig elérzékenyülök!

Mik a terveid, merre szeretnél tovább haladni?

Formálódik bennem egy könyv anyaga, amelyben Jávori Vilmos tanítványait szólaltatnám meg arról, hogy Vili bácsi milyen nyomot hagyott bennük, és ?k hogyan élték meg a vele való viszonyukat. A dobtanítást tovább szeretném folytatni, mert az életem részévé vált. Az elmúlt évben több felkérést kaptam zeneiskoláktól, hogy kurzust tartsak a Jávori-féle módszertanról, a könny?zenei doboktatás metodikájáról, és a jöv?ben szeretnék minél több helyre eljutni, és terjeszteni ezt az örökséget. Ezen kívül szeretném, ha valamilyen módon létrejöhetne egy olyan zeneiskola, amelyik Jávori Vilmos nevét viseli, és az ? szellemiségét képviseli. Jó volna, ha ilyen módon fennmaradhatna a neve.

Megosztás

Keresés az oldalon

A projektek támogatói

Támogatók

Online doboktatás

Elindult Bordás József videósorozata!

Bordás Dobiskola FB



Házhoz megy a zenede